~ Ha a sértett (sérült, lelkileg mindenképpen) személy egyedül nem birkózik meg azzal, amit rázúdítottak (előfordul olyan eset is, amikor hosszú éveken át bántalmaznak valakit), vagy meg kellett élnie, netán szenvednie, talán a terápia oldja a megrekedt érzelmeket, de muszáj ezt? Ha nem kóros és senkinek nem árt vele? (Az idő minden sebet begyógyít, illetve enyhíti a fájdalmat, vagy megtanuljuk elviselni akkor is, ha nem költ feleslegesen különféle terápiákra. Ezt úgy értem, ha nem súlyos a baj, akkor felesleges pénzkidobás…………….)
Ha valaki tudatos, és észreveszi milyen a másik ember igazi arca, vagy konkrétan bántalmazzák akár fizikai, akár lelki értelemben, és elzárkózik a további sérelmek elől, akkor valóban az a mód, hogy kirángatjuk onnan (álokosságokkal)?
(Folytatom a 3. részben.)