- Nagyon fontos:
- Senkit nem áll szándékomban megbántani, sőt, a szemeket próbálom
felnyitni azért, hogy aki még ámítja magát, hátha előbb kilép a valóság stabil talajára.
- Tudjátok, fáj az igazság, de attól, hogy ti nem veszitek tudomásul a valós tényeket,
vártok a csodára, hogy majd egyszer ki meri fejezni az a másik az érzéseit, attól még a tény tény marad.
(Csak zárójelben merem megjegyezni, jaj lenne, ha az a valaki valóban kimondaná hogy valóban mit is érez, gondol.)
- Higgyétek el, van olyan férfi/nő is, aki valóban tudja szeretni, tisztelni a társát.
Felesleges várni arra, hogy az a valaki (a kiszemelt) majd egyszer megváltozik. Nem fog.
Legyen tartásunk, tiszteljük magunkat annyira, csak olyan embert fogadjunk kegyeinkbe, aki igaz ember.