Sokat gondolkodtam, hogy elsőre mit is írjak. A választásom egy saját történetre esett amit kb 18 évvel ezelőtt éltem át egy temetésen. Urnás temetésről beszélek.
Rokon ment el, megkértek, hogy fényképezzek. Nem egyházi temetés volt.
Szembe álltam a gyászoló családdal. Elkezdődött a zene, először elkezdtem érzékelni az angyalok jelenlétét, ahogy körbe veszik a gyászoló családot és az elhunyt ismerőseit is .
Közben szorgalmasan kattogtattam a fényképezőt.
Ekkor meg láttam a Gyula bátyja lelkét az urnánál. Egy csodálatos ragyogó fény nyalábot.
Az urna körül volt, amíg el nem indultak vele a sírjához.
Ezen idő alatt is az angyalok ott voltak és kísérték a gyászoló embereket .
A fényképeken is megjelentek, mint fény pontok, majdnem minden fényképen látható.
Elértünk a temetőben az urna helyéhez. Még ott is volt beszéd, én közben tovább fényképeztem .
Az angyalok jelenlétét továbbra is érzékeltem, de csak addig amíg Gyula bátyja urnáját be nem rakták a helyére. Abban a pillanatban eltűntek az angyalok, s az összes elhunyt lelkének jelenlétét éreztem, ahogy hívják Gyula bátyját a fénybe. Azaz megnyílt az égi kapu, leginkább úgy írnám le, mint a Ghost című filmben is volt látható, amikor a végén átkelhet a lélek a túlvilágra.
Olyan csodálatos, mély, szeretetet, mint akkor még éreztem, előtte sosem élhettem át. Amikor elmeséltem a Reiki tanáromnak, rám nézett, és azt kérdezte : Te Gyöngyi tudod, hogy milyen csodálatos dolgot éltél át ? Mondom neki: tudom.
Azt az érzést soha nem feledem, és a mai napig érzem, minden sejtembe bele ivódott. Eszméletlenül magával ragadó mély érzésként, a mai napig hordozom magammal. Sok minden átértékelődött akkor bennem, mert még a spirituális utam legelején jártam.
Mára már tudom, hogy minden okkal van, s minden értünk történik.
Mára ennyi, hamarosan ismét érkezem egy újabb szuper írással.
Addig is hívjatok bátran, igyekszem a legjobb tudásom szerint segíteni mindenkinek.