Cica az életemben

25 éve élek macska tulajdonosként.Mai írásom az én Csámpikámról szól. Aki nyáron lenne 17 éves. Sajnos már beteg, s nem biztos, hogy megéri a szülinapját. Hogy került hozzám azt osztom meg veletek. Egy hónappal Kormi cicám elvesztése után, már nem bírtam magammal, hogy kell nekem megint egy társ egy kis plusz élet a lakásba.

Elmentünk egy lebeszélt helyre ahol 5 kiscica volt. Úgy beszéltük meg, hogy egyet választok és a többit tovább szállítva szerető családnak visszük el. Ez meg is történt.

A házhoz közeledvén láttam már, hogy páran a bokorban játszanak egyet távolabb pillantottam meg, s az én Csámpikámat pedig a kőkerítésen láttam meg amint a bokorban lévő testvéreit készül támadni. Na jött az érzés, hogy az kell nekem amelyik olyan rossz tuti nem fogok mellette unatkozni, de abban a pillanatban Csámpikám felől is érkezett a jel, hogy ” engem vigyél én hű és szerető társad leszek ” Szó szerint ezt súgta a lelkemnek. Ezt megérezve tudtam, hogy őt kell választanom. Teljes össze kapcsolódás volt a lelkünk közt. Nem csalódtam benne, tényleg nem volt egy perc unatkozás sem. A nevét úgy kapta ,hogy kissé csámásan közlekedett lábaival így lányom nevezte el Csámpásnak, hozzá teszem soha nem hívtuk így hanem Csámpinak. Nyilván kapott becenevet is, hogy manó. Sajnos öreg már. Tavaly nyár óta daganatokkal küzd harcol. Elmenni nem akar. A lelkünket angyali segítséggel leválasztottam magamról, hogy könnyebb legyen neki elmenni, de nem akar még, majd eljön az ideje, ez már az ő döntése.

Egy csoda vele mindennap, akinek van cicája az tudja, hogy milyen boldog pillanatokat lehet velük megélni, nyilván a bosszúságokat is, de az feledhető kis semmiségeknek tűnnek a mérhetetlen szeretet gombócok odaadása mellett.

Igazi ,őszinte ,tiszta ,feltétel nélküli szeretett az amit egy cica vagy bármely más állat tud adni számunkra.

Legyen ez a végszó. Tartsatok cicát, kutyát bármit és a nap minden pillanata egy csoda lesz.