2. rész:
Nem tört össze az álom, csak elkezdett repedezni.
Mit is tudunk tenni? Meg tudjuk-e javítani?
Meg tudjuk-e ugrani az akadályokat, vagy megbotlunk, és el is bukunk?
Ez talán attól is függ, mennyire erős a
kötelékünk, mennyire
mély a szeretetünk a társunk iránt.
Felőröl a harc, a legapróbb gondok is egyre hatalmasabbnak tűnnek, mert nem látjuk a kiutat, a gondjaink, akadályaink megoldásának módját. (Azért nem látjuk, mert a kétségbeesés homálya árasztott el.)
Elkezd lazulni az a kötelék, amit öröknek hittünk. Elillan a szeretet, szertefoszlik minden remény, és átveszi a helyét a kétely.
A következő sorokban egy valós, megtörtént esetet, egy ismerősöm egyszerűen megoldódott történetét írom le nagyon röviden.
Ez az ismerősöm a teljes kétségbeesés nem is csak a határán volt, hanem teljesen padlót is fogott, és nem értette hogy juthatott idáig az oly szép kapcsolatuk. …
(A következő részben folytatom.)