Nagyon sok olyan családtagunk van aki a lelkünk egy egy darabja,nagyon féltjük és óvjuk őket .
Gyermek, szülő, barát, testvér lehet bárki az életünkben. Sajnos az elvesztésükkor egy olyan mély gyászba esünk bele amiből nagyon nehéz kikeverednünk. Támaszt, vigaszt keresve próbálunk meg vissza találni ön magunkhoz. Nagyon erősnek kell lennünk, tudva tudni, hogy ő már nagyon jó helyen van, ha beteg volt akkor pedig vigasztaljon az a tudat, hogy már nem szenved a földi létben tovább, eljutott egy égi síkra ahol csodás dolgokon megy majd át. Mik is a gyász fokozatai amin túl kell esnünk ahhoz, hogy a lelkünket helyre tudjuk rakni. Nem lehet a gyász legyőzését időhöz kötni, mindenkinél más is más, csupán a folyamat azonos.
A gyász fázisai, tünetei.
Nem hiszem el. Teljesen le vagyok döbbenve. Düh és ellenségesség. Miért velem történik ez? Nem tudod abbahagyni a sírást. Szomorúság. Az életem soha többé nem lesz ugyan olyan nélküle. Magányosság. Nélküle nem tudok tovább élni. Zavartság. Semmire nem tudok koncentrálni. Elszigetelődés. Kinek mondjam el? Úgysem értheti meg senki sem, hogyan érzek. Nem tudod kiverni a fejemből. Depresszió. Az élet teljesen értelmetlen. Minek is tegyek bármit?Elveszettség. Nem tudom, hogyan folytassam egyedül. tovább. Megkönnyebbülés. Jobban érzem magam. Ő is így akarta volna. Emlékezzünk rá, minden alkalommal amikor csak tudunk.
Gyászoljunk addig amíg lelkünk úgy nem érzi, hogy elég. Mindig csak magunkra hallgassunk a gyász idején. Érezni fogjuk, hogy mikorra ért véget a gyászunk. Soha nem fog, csupán enyhül a fájdalom.